A teljes riport megjelent a Mandiner hetilapban, előfizetéssel itt olvasható.
Megerősítette a családi céget
Czotter András eredetileg nem akarta átvenni édesapjától a családi asztalosvállalkozást, mint mondja, úgy gondolta, túlságosan kényelmes dolog belekerülni egy felépített kisvállalkozásba ahelyett, hogy végigküzdené a saját útját. Aztán rá kellett jönnie, hogy ez a nehezebb út, mert itt valami új kezdődik számára – a diplomaszerzést követő négyéves hivatalnokkodás után váltott karriert.
„Generációmban sok olyan srác van, aki nem szakmabeli, például közgazdászként, jogászként kezdett foglalkozni valamilyen kézművesszakmával, és így tanulta ki az ipart” – magyarázza.
Czotter Ferenc, András édesapja Farkas Bertalan űrsétájának évében, 1980-ban alkotott meg egy polcrendszert – az emiatt Bercinek nevezett bútort egy évig, 1996-ban az IKEA is forgalmazta. Egyébként a svéd bútoráruház a koronavírus-járvány miatt egy időre bezárt, az Ágymester viszont nyitva maradt. Az ügyvezető szerint
ha megmaradtak volna az IKEA mellett, vagy más közvetítőkön keresztül jutottak volna el a piacra, most gondban lennének.
„Ha beszállító lennék – sok hazai céghez hasonlóan, amely tudna termelni, de nincs hova szállítania –, nagyobb bajban lennék. Így most saját piacom van” – húzza alá, és hozzáteszi: bár sokkal nehezebb utat választott, válsághelyzetben látszik meg igazán, mennyivel jobban működik ez a pálya.
Mindezt a 2008-as globális pénzügyi krízis tanulságainak köszönheti.
„A válság után felbontottam a szerződést az összes multival, viszonteladóval, amelynek szállítottunk.
Két év alatt átállítottam a céget arra, hogy közvetlenül értékesítünk” – emlékszik vissza a piaci hozzáférést uraló kereskedők kiiktatására. Azonkívül, hogy ez anyagilag is előnyösebb helyzetet teremtett, új termékek fejlesztésébe kezdhettek, saját innovációik voltak lényegében önerőből. Czotter szerint válság idején egy kisebb vállalkozás még rugalmasabb is lehet, mint a nagyobbak, a mostani időszakot arra használja, hogy racionalizálja a társaságot, hogy három-négy hónap múlva hatékonyabban működjön.
Nem bánná, ha lenne egy kis munkanélküliség
A cégvezető – bár persze nem a gazdasági válságnak szurkol – nem bánná, ha lenne egy kis munkanélküliség. Meglátása szerint sok vállalkozás tapasztalta meg az utóbbi időben a természetes munkaadó-munkavállaló viszony felborulását. Az évtizede tartó gazdasági fellendülés hatására egyes területeken olyannyira nyeregben kezdték érezni magukat a dolgozók, hogy egyszerűen nem lehetett feladatokat osztani nekik. „Előfordult, hogy a klasszikus utasítási helyzeteket a munkáltató kimondottan kényelmetlennek érezte.
Nem mondhatta azt a srácainak, hogy márpedig csináljátok, mert ez a feladat, az ilyet azonnal pofavágás, szúrós megjegyzések követték.
Én szerencsére nem éltem át ilyet, de sok ismerősömtől hallottam hasonlót. Győr környékén két százalék körüli munkanélküliség volt tavaly, arrafelé az is dolgozik, aki nem akar. Megtörtént, hogy egy bútoripari alapanyag feldolgozásával foglalkozó cég alkalmazottai sms-t küldtek az igazgatónak egyik este, hogy milyen feltételekkel hajlandók bemenni másnap. A munkaadó és munkavállaló közötti kapcsolat egészségtelenné válása sokat rontott a cégek belső működésén.”